• naplemente
  • ital
  • mozi
  • yoga

Így verekedtek a pályaavatón nálunk is.

2018.11.26.

Így verekedtek a pályaavatón nálunk is.

Negyvenöt éve történt: 1973. november 7-e nevezetes nap voltegy dunántúli város életében, és mint később kiderült, mérföldkő volt a magyar jégkorongozás históriájában is. Az ok: ekkor adták át az első vidéki műjégpályát. Bár azon a bizonyos vasárnapon a dolgok nem úgy alakultak, ami azt sejtette volna, Dunaújváros 1996-ban magyar bajnok hokicsapatot ünnepelhet majd…

A történet vagyis a jégpálya avatóünnepélye ugyanis nem mindennapi módon kezdődött. Igaz, eleinte sejteni sem lehetett, hogy olyan események fognak történni, amiről hosszú évekig beszél majd az ország…

A kor szelleméhez méltón adták át a létesítményt országos, megyei és városi vezetők, pártfunkcionáriusok jelenlétében. A jégkorong-mérkőzésig minden a legnagyobb rendben ment, mivel a többezres nézősereg élvezte a jeges bemutatókat. A műsor zárásaként léptek színre, vagyis jégre az FTC és a Volán hokisai. A harmadik harmadig itt is normál körülmények között folytak az események, ekkor azonban olyan tömegverekedés tört ki, amilyenre még a legöregebb kanadai hokiszakértők sem nagyon emlékezhetnek. A rendőrség tudott csak véget vetni a bunyónak.

Annak idején így írt a balhéról a Dunaújvárosi Hírlap…

„Barátságos” mérkőzés

Városunk műjégpályájának avatójára meghívták a magyar jégsport színevirágát.

Előttünk siklottak el és mutatták be tudásukat hazánk legjobb műkorcsolyázói. És mi, akik még legtöbben csak a televízióban láttunk színvonalas műkorcsolya-versenyeket, tapsoltunk, örültünk és arra gondoltunk, hogy pár év múlva már a mi városunk most még csak kezdő fiataljai is ilyen szinten korcsolyáznak majd.

Aztán elkezdődött a nagyon várt jégkorong-mérkőzés. Egy barátságos mérkőzés. Az atomkor sportjának első vidéki bemutatója. Csillogó szemekkel követtük a játékot, élveztük a gyorsaságát, szépségét. És közben arra gondoltunk, hogy pár év múlva már a mi városunk most még csupán botladozó fiataljai is ilyen szinten jégkorongoznak majd.

A harmadik harmadban viszont megdermedtünk: elszabadult a pályán a pokol. Egy barátságos mérkőzésen, egy bemutatón, magukat sportembereknek gondoló játékosok a korong helyett egymást kezdték ütni. Vélt vagy valós sérelmeikért. Egy sportág szépségei helyett annak legsötétebb oldalát láthattuk!

Félek, nagyon félek, hogy ez a mérkőzés nagyon sok dunaújvárosi szülőt, gyereket elriaszt a jégkorongozástól. Félek, hogy a megjelent, közel tízezer embernek nem lehet, vagy nagyon nehezen lehet majd megmagyarázni, hogy ez nem az igazi jégkorong volt, hanem csupán néhány őrül ámokfutása. Félek, hogy ennek a pankrációnak láttán többségbe került városunkban a jégkorongsport meghonosítását ellenzők tábora.

Félek, de bizakodom is.

Bízom abban, hogy e sportszerűtlen jelenet kezdeményezőire és résztvevőire a legszigorúbb büntetéseket szabják ki.

Bízom abban, hogy a látott antipropaganda ellenére megszereti városunk lakossága a jégkorongozást. Azt a sportágat, amelytől a bemutató néhány játékosa mindenáron el akarta venni a kedvünket.

Harcsa Gábor (DH 1973. november 13. kedd)

És, hogy milyen jelentősége volt annak idején ennek a kis csetepaténak, jól példázza az a bocsánatkérő levél, amelyet a fradisták két fenegyereke írt a dunaújvárosi vezetőknek – vagyis valaki megírta helyettük.

Tisztelt Elnök Elvtárs!

Először is elnézést kérünk, hogy levél formájában keressük meg Önt, mint a Ferencváros jégkorongcsapatának két játékosa: Horváth Zoltán és Treplán Béla.

Úgy érezzük, hogy a vasárnapi szép és ünnepélyesnek ígérkező műjégpálya avatásakor súlyosan vétettünk. Az azóta eltelt három nap még jobban megvilágította bennünk, hogy milyen helytelenül, sportemberhez nem méltóan cselekedtünk úgy Önökkel, mint a sportot szerető dunaújvárosi szurkolókkal szemben. Átérezzük, mit válthatott ki Önökből és a jelenlevő nézőkből a botrányos jelenetekkel tarkított jégkorong-mérkőzés. (A levélírók e kifejezésével nem értünk egyet. Szerintünk a mérkőzésen semmiféle kirívó szabálytalanság nem történt, egészen a harmadik harmad hatodik percéig. A szerkesztő megjegyzése.)

Hogy milyen következtetést vonhattak le a pálya építői, s a szurkolók, a város megjelent vezetői, akik azon az estén szerették volna látni munkájuk eredményét. Tudjuk és érezzük, hogy nagyon rossz hírverést választottunk e szép, férfias sportágnak, hogy csalódást és csúnya ünneprontást szereztünk a dunaújvárosi embereknek. Felelőtlen tettünkért az Elnök Sporttárson keresztül szeretnénk bocsánatot kérni az egész dunaújvárosi közönségtől, a klub és a város vezetőitől, mindazoktól, akik e szép létesítmény létrehozásán fáradoztak. Mindenkitől, akiket a botrányos jelenetek jogosan felháborítottak.

Tisztelt Elnök Sporttárs!

Levelünk megírását senki nem erőltette. Nem a várható büntetéstől való félelmünk, vagy jogos büntetésünk enyhébb ítéletének reményében vettük kezünkbe a tollat, hanem az őszinteség és megbánás hatására.

Büntetésünk jogosságához kétség nem fér, partnerek és résztvevői voltunk az eseményeknek, tudjuk, ez számunkra kemény ítéletben nyilvánul majd meg. Mégis azt kérjük, legyen segítségünkre abban, hogy levelünk eljusson mindazokhoz az emberekhez, akiket cselekedetünkkel mélyen megbántottunk.

Elnök Sporttárs!

Úgy érezzük, hogyha ebben segítségünkre lesz, és a sportszerető dunaújvárosi szurkolókhoz eljut e bocsánatkérő levél, akkor valami keveset jóvátettünk mindabból, amit elkövettünk a jeges sportot kedvelő és szerető emberek ellen.

Befejezésül: Tisztelt Elnök Sporttárs, még csak annyit, hogy a fegyelmi tárgyaláson várható ítélet letöltése után, hibáinkat – úgy érezzük – csakis ott tudjuk majd jóvá tenni, ahol azt elkövettük. A sportpályán és csakis sportszerű körülmények mellett. Még egyszer arra kérjük, hogy levelünket juttassa el valamilyen módon azokhoz az emberekhez, akiket ezek az események jogosan felháborítottak.

Sporttársi üdvözlettel:

Horváth Zoltán

Treplán Béla

Nos, végül is nem kellett a legrosszabbtól tartani, a jégpálya elkészülte után néhány hónappal már működött a Dunaújvárosi Kohász jégkorongszakosztálya. Azért a verekedés nem kedvezett a sportág dunaújvárosi meghonosításának, ugyanis a Dunai Vasmű vezetői sokáig nem igazán álltak a hoki mellé. Sokak szerint, mindez az említett bunyónak (is) köszönhető…

 A kép a világ egyik legnagyobb bunyóján készült. Az 1987-es pöstyéni U20-as jégkorong világbajnokság a szovjet és kanadai játékosok hatalmas bunyójával ért véget, amit a tévéközvetítés során a jégkorong magyar szerelmesei is láthattak élőben.

vissza